Szof 3,14-18a
Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya! Nem hajtja végre rajtad az ítéletet az Úr, elűzte ellenségedet, Izraelnek az Úr a királya, ne félj többé semmi rossztól! Azon a napon így szólnak majd Jeruzsálemhez: „Ne félj, Sion! Ne lankadjon kezed! Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel, mintha ünnepet ülne. Elfordítom felőled a balsorsot, hogy többé ne legyen gyalázatod miatta.”
Fil 4,4-7
Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek! Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki. Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.
Lk 3,10-18
Ekkor megkérdezte a tömeg: „Mit tegyünk hát?” „Akinek két ruhája van – válaszolta –, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs. S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen.” Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ezt felelte nekik: „Ne szedjetek be többet, mint amennyi meg van szabva.” Megkérdezték a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?” Nekik így felelt: „Ne zsaroljatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.” A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De jön nálam erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni.” (…)
Az öröm, amelyről a mai Szentleckéből idézve a szentmise introitusa énekel, Isten közelségéből és cselekvéséből fakad. Szofoniás próféta is azzal biztatja a szent népet, hogy „veled van az Úr” . Az öröm forrása azonban csak akkor ad éltető vizet, ha mi magunk is cselekszünk, ha Isten cselekvése a mi cselekvésünkkel találkozik.
Mit tegyünk hát? – kérdezhetjük mi is, mint a Keresztelő Jánoshoz kivonuló népsokaság. S a Keresztelő nem valami rendkívüli feladatot ad, hanem az állapotbeli kötelességeink becsületes megtartására szólít fel, konkrétan és testre szabottan. Nem szabad hagyni megzavarni magunkat attól a kísértéstől, hogy valahol egész másutt, egész mást csinálva kell szentnek lennünk. Ott kell cselekednünk és helyt állnunk, ahol éppen vagyunk. Aki házasságban él, nem abból kilépve, kolostori álmokban találja meg a szentség útját, hanem családi otthonában. Aki tanít, beteget ápol, házakat tervez vagy épp állatokat tart, nem e tevékenységek mellett, mögött, ellenére lehet kedves Istennek, hanem éppen ezekben a tevékenységekben, amennyiben odaadóan és lelkiismeretesen teljesíti feladatát.
Urunk, add nekünk azt az örömet, mely a Veled való együttmunkálkodásból fakad! Adj nekünk találékony, kreatív szeretetet, hogy az „emberszerető jóság”, amelyről Szent Páltól hallottunk a mai Szentleckében, konkrét tettekben nyilvánuljon meg. Segíts, hogy állapotbeli kötelességeink teljesítésében, mindennapi feladatainkban megtaláljuk a módját, hogy tanúságot tegyünk Hozzád való tartozásunkról! Állj mellettünk segítő kegyelmeddel, hogy Karácsonyra készülve személyválogatás nélkül gyakoroljuk azt a szeretetet, melyre megtestesült szent Fiad által tanítottál minket, s melyre a nekünk ajándékozott Szentlélekben képességet is kaptunk. Áldd meg Adventünket, hogy az ne az ideges nyüzsgés, kapkodás és sietség időszaka legyen, hanem napról napra egyre jobban megtapasztaljuk a Te közelséged örömét!