Ám 2,6-10.13-16
Ezt mondja az Úr: ,,Izraelnek három, sőt négy gonosztette miatt nem fordítok el róla semmit sem: mert pénzért eladják az igazat, és egy pár saru miatt a szegényt. Akik a föld porába sújtják a szegények fejét, és az alacsonysorsúak útját elfordítják. Fiú és apa egy leányhoz járnak, hogy meggyalázzák szent nevemet. Zálogba vett ruhákon fekszenek minden oltár mellett, és elítéltek borát isszák Istenük házában. Holott én irtottam ki színük előtt az amoritákat, akik oly magasak voltak, mint amilyen magasak a cédrusok, és olyan erősek, mint a tölgyek; és én mégis összetörtem fönn a gyümölcsüket, lenn a gyökerüket. Én hoztalak fel titeket Egyiptom földjéről, és vezettelek a pusztában negyven éven keresztül, hogy elfoglaljátok az amoriták földjét. Íme, én rátok nehezedem, ahogy a kévével rakott szekér a földre nehezedik; és nem lesz menedéke a gyors futónak, s az erős nem ér el erejével semmit sem, s a vitéz sem menti meg életét. Az íjas nem áll helyt, s a gyorslábú nem menekül meg, s a lovas nem menti meg életét. És a hősök között a legbátrabb szívű is meztelenül fog megfutamodni azon a napon” – mondja az Úr.
Mt 8,18-22
A körülötte levő tömeg láttán Jézus megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra. Akkor odajött hozzá egy írástudó és azt mondta neki: „Mester, követni foglak téged, ahová csak mész.” Jézus azt felelte neki: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.” A tanítványai közül egy másik azt kérte tőle: „Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat.” De Jézus azt felelte neki: „Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat.”
A próféták kivétel nélkül Isten örök mélységeibe tekintenek, miközben látják az utcákon, tereken, nyilvános és rejtett helyeken az emberi élet visszásságait is: a kizsákmányolást, a paráználkodást, az árulást és gyilkosságot. Azért tudnak hatékonyan kiáltani, az igazságot hirdetni és tanítani, mert egész lényüket az egy élő, igaz, teremtő Isten misztériuma ragadja meg. A létezés gyökereit szemlélik: az ember titkát a teremtő Istenben, s ezért szentséges titokként látják az Isten képére teremtett embert is. Nem istennek tartják az embert, de templomnak, amelyben Isten jelen van.
Ámosz próféta szava, amely a szegények elnyomása, s az istentisztelet elhanyagolása ellen szól, Jézus Krisztusban még nagyobb hangsúlyt kap. Az Isten szeretetére és az ember szeretetére felszólító két fő parancs benne abszolút egységet alkot, mert az ő személyében egyesül az isteni természet az emberi természettel, a teremtetlen a teremtettel, az örökkévaló a mulandóval. Mivel az Atya öröktől fogva elhatározta Fia megtestesülését, ezért az ember megbecsülése és az Isten imádása kezdettől fogva mélységesen összetartozik, és az istenség örök mélységeiben egy és ugyanazon Krisztusra vonatkozó valóság. Ez az egység egyben annak ígérete is, hogy a teremtett világ Isten dicsőségében és örökkévalóságában részesül az utolsó napon.
Urunk Jézus, add, hogy meglássuk életünkben az imádság és az embertársainkkal való kapcsolat szoros összefüggését, és segíts minket kegyelmeddel, hogy felhagyjunk a szép, de hazug szavakkal és az őszintétlen, szeretetlen viselkedéssel, s így az Isten és emberek iránti szeretetünk egyaránt megtisztuljon és kiteljesedjék.