ApCsel 5,12-16
Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy szívvel voltak együtt Salamon csarnokában. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép nagyra becsülte őket. Az Úrban hívő férfiak és nők sokasága egyre növekedett. A betegeket kivitték az utcákra, hordágyakra és ágyakra rakták őket, hogy amikor Péter arra megy, legalább az árnyéka érje valamelyiküket, s megszabaduljanak betegségeiktől. Sőt, Jeruzsálem szomszédos városainak néptömege is odaáradt, hozták a betegeket és a tisztátalan lelkektől megszállottakat, s ezek mind meggyógyultak.
Jel 1,9-13.17-19
Én, János, a ti testvéretek és társatok a szorongatásban, a királyságban és a Jézusban való béketűrésben, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten igéjéért és Jézus tanúbizonyságáért. Elragadtatásba estem az Úr napján, és hátam mögött olyan nagy hangot hallottam, mint a harsonáé, amely így szólt: „Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak, amely Ázsiában van, Efezusban, Szmirnában, Pergamonban, Tiatírában, Szárdeszben, Filadelfiában és Laodíceában!” Megfordultam, hogy lássam a hangot, amely velem beszélt; és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a hét arany gyertyatartó között az Emberfiához hasonlót, bokáig érő ruhába öltözve, és a mellén arany övvel körülövezve. (…)
Jn 20,19-31
(…) Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött a zárt ajtón át, megállt középen, és így szólt: „Békesség nektek!” Azután azt mondta Tamásnak: „Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás azt felelte: „Én Uram és én Istenem!” Jézus erre azt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.” (…)
Van, hogy a fölséges és mindenható Úr kicsiny teremtményét egyszer csak elragadtatásba ejti, szinte tudtán és akaratán kívül, a legtöbbször azonban számít a mi közreműködésünkre is. Aki valóban hiszi, hogy Jézus Krisztus Isten megtestesült Fia, aki feltámadt a halálból, végtelenül szeret és örök életre akar vezetni minket, annak részt kell vennie az elragadtatásban is. És ez nem rendkívüli látomásokat jelent, hanem a hit teljes kibontakozását.
Istennek a keresztség óta bennünk lévő élete, és a tudás, amelyet Krisztus adott nekünk, egy végtelen óceánba zúduló hatalmas folyam, amely sodrásának sajnos nem merjük egészen átengedni magunkat. Inkább a parton maradunk, és sziklákba, fákba, evilági, mulandó dolgokba kapaszkodunk, hogy el ne ragadjanak az örökkévalók. Pedig el kell engedni ezt a világot, lemondani mindenről, még önmagunkról is, hogy részünk lehessen az isteni örökségben. Az aszkézis, lemondás és az elragadtatás együtt jár: ha egyszer hagyjuk magunkat elragadni, legyőzve félelmünket az egészen más Istentől, mindjárt megtapasztaljuk a vele való találkozás elragadtatott örömét. Ez felbátorít a további lemondásra, s a szeretet még mélyebb, édesebb elragadtatására vezet.
Feltámadott Urunk, Jézus Krisztus, add kegyelmedet, hogy fönséges ismereted kitágítsa értelmünket és vágyainkat a logikai megismerésen túlra, minden földi jón messze túlra, ahol már egészen Veled vagyunk. Ajándékozz nekünk szentséges ismereted által olyan látást, mely a hit józan elragadtatásában szemléli a világot, az emberi történelmet és személyes sorsunkat; s a pusztulásra ítélt világ és az értelmetlennek látszó emberi történelem mélyén feltárja előttünk mindennek az értelmét: a szívünkbe rejtett örök életet.