Évközi 8. hét

Sir 36,1.4-5a.10-17

Könyörülj rajtunk, mindenség Istene, tekints ránk, és mutasd meg nekünk irgalmad világosságát! Amint fölöttünk szentnek bizonyultál az ő szemük láttára, úgy mutasd magad dicsőnek irányukban szemünk előtt, hadd ismerjék meg, amint mi már tudjuk, hogy nincs Isten kívüled, Uram! Siettesd az időt és emlékezz meg a végről, hogy megemlegessék csodás tetteidet! Pusztuljon el a tűz haragjától, aki menedéket keres, hadd vesszenek, akik gonoszul bánnak népeddel! Rontsd meg az ellenséges fejedelmek fejét, akik mondják: ,,Kívülünk nincsen más!” Gyűjtsd egybe Jákob minden törzsét! Hadd ismerjék meg, hogy nincs más Isten kívüled, és emlegessék csodás tetteidet! Tekintsd őket örökségednek, úgy, mint egykor. Könyörülj népeden, amely nevedet viseli, Izraelen, akit elsőszülöttednek hívtál. Könyörülj szent városodon, Jeruzsálemen, nyugalmad helyén! Töltsd meg Siont kimondhatatlan igéiddel, és népedet dicsőségeddel. Tégy tanúságot azok mellett, akik teremtményeid között az elsők, és teljesítsd a jövendöléseket, amelyeket a régi próféták mondtak nevedben.

Mk 10,32-45

Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük ment, ők pedig félve és aggódva követték őt. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár: ,,Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak. Azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.” Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: ,,Mester! Azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.” Ő megkérdezte tőlük: ,,Mit akartok, hogy megtegyek nektek?” Azt felelték: ,,Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.” Jézus erre azt mondta nekik: ,,Nem tudjátok, mit kértek.” (…)

A mai Olvasmányban elhangzó imádság meglepő rokonságot mutat a Miatyánkkal, mert azt kéri Istentől, hogy nyilvánítsa ki dicsőségét. Ez is bizonyítja, hogy már az ószövetségi Szentírásban is a Szentlélek dolgozik, s előkészíti az embert, hogy horizontja az Istenember lelkének méreteire táguljon. Ezzel szemben Zebedeus fiainak kérése merőben földies: nem Isten országának eljöveteléért imádkoznak, hanem az első helyekre pályáznak ebben az országban. Nem Isten akaratának teljesedését kérik, hanem hogy Jézus teljesítse az ő kérésüket, mellyel biztosítékot szeretnének a jövőre. Ők még nem tudják, hogy mivel ez a világ és a mi igazi javunk is csak Isten teremtő akaratán (azaz szeretetén) belül létezik, mielőtt bármit is kérünk, akaratunkat az ő akaratához kell igazítanunk, ahogy Jézus is tette.

Jézus, miután a Getszemáni kertben alávetette akaratát Atyja akaratának, bátran merte kérni: „Atyám, bocsáss meg nekik!” Sőt a kereszten ő maga osztogatta a bocsánatot: „Még ma velem leszel a paradicsomban.” Azzal, hogy szüntelenül az Atya akaratát kereste – még a szenvedést és a halált is vállalva értünk –, nem csupán jó példával járt elöl, hanem éppen ezzel az Atya akaratába való belesimulásával tette lehetővé, hogy mi is megtehessük azt, amit ő. Engedelmességével ugyanis kiérdemelte nekünk a Szentlelket, aki pedig bennünket is képessé tesz arra, hogy felismerjük az Atya akaratát, és akaratunkat hozzá igazítsuk. Miután akaratunkat az engedelmességben alávetettük Isten akaratának, többé már nem fenyeget az a veszély, hogy olyan valamit kérünk, ami üdvösségünk szempontjából felesleges vagy egyenesen káros, ami nem szolgálja az ő dicsőségét és a mi igazi javunkat.

Urunk Jézus, add kegyelmedet, hogy a Szentlélek indításainak engedelmeskedve szüntelenül az Atya akaratát keressük, ahogyan Te is tetted földi életed folyamán. Segíts, hogy akaratunkat újra meg újra az Atya akaratához igazítva egyre jobban megtanuljuk, hogy valójában mire is van szükségünk, s hogy azt kérjük Általad az Atyától a Szentlélekben, amit ő akar adni nekünk a mi üdvösségünkre és testvéreink javára.

Évközi 8. hét

Sir 35,1-12

Aki megtartja a törvényt, olyan, mintha gyakran mutatna be áldozatot; békeáldozat, ha valaki ügyel a parancsokra, és távol tartja magát minden gonoszságtól. Vétségért engesztelő áldozat és bocsánatkérés a bűnért, ha valaki jogsértéstől tartózkodik. Lisztlángot áldoz, aki szeretetet tanúsít, és hálaáldozatot mutat be, aki alamizsnát osztogat. Az Úrnak tetsző adomány: otthagyni a gonoszságot, és engesztelés a bűnökért: tartózkodni a jogsértéstől. Ne jelenj meg az Úr színe előtt üres kézzel, mert Isten parancsa miatt kell történni mindezeknek. Az igaz áldozata juttat zsíros húst az oltárra, és gyönyörűséges illat az a Magasságbeli színe előtt! Kedves az igaz áldozata, meg nem feledkezik az Úr az ő emlékeztető áldozatáról. Jó lélekkel tiszteld Istent, és ne vonj el semmit kezed adományából! Minden adományodnál vidám legyen arcod, és örömmel ajánld fel tizedeidet! Úgy adj a Magasságbelinek, ahogy ő ad neked, add jó lélekkel, amennyire kezedből telik.

Mk 10,28-31

Ekkor megszólalt Péter: ,,Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged!” Jézus azt felelte: ,,Bizony, mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet. Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.”

A bűnbeesett Ádám Istentől való rettegése beépült a mi idegrendszerünkbe, tudattalan világunkba is, ezért az ókori és a modern pogányságot, vagyis azt a fajta vallásosságot, amelyet az ember alkot saját magának, tudathasadás uralja. Eszerint az istentisztelet az imádásból és áldozatból áll, amely az istenség jóindulatának megnyerésére szolgál, ugyanakkor az ember hétköznapi életéhez az istenségnek semmi köze.

Ezzel szemben Isten igéje kinyilatkoztatja nekünk, hogy egész életünk, annak minden mozzanata nem csupán Isten szeme előtt folyik, hanem egyenesen istentiszteletté válik, ha az ő akarata szerint élünk. Legfontosabb teendőnk tehát, hogy felszámoljuk a tudathasadásos állapotot keresztény életünkben, és Szent Pál apostol rómaiakhoz írt felhívását követve adjuk testünket, azaz földi életünket élő, szent és Istennek tetsző áldozatul, szellemi istentiszteletül. Akkor mi is megízlelhetjük azt a „százannyit”, melyet Jézus ígér a mai Evangéliumban, s melyet mindenkor megtapasztalnak azok a radikális Krisztus-követők, akiknek élete egyetlen hatalmas istentisztelet, a Lélekben felajánlott jó illatú áldozat. Igaz, nem ők szerepelnek a bulvárlapok szenzációhajhász híreiben, nem ők mosolyognak az óriásplakátok reklámfotóiról, s nem az ő életvitelüket állítják elénk példaként a háromszáz részes tévésorozatok, mégis csak az ő osztályrészük az igazán „teljes értékű élet”, mely igaz és meggyőző tanúságtétel Krisztusról, s a leghathatósabb, mert megcáfolhatatlan érv az ő igaza mellett kétezer év óta.

Urunk Jézus, Te a mai Evangéliumban megígérted, apostolaid és szentjeid példája által pedig meg is mutattad, hogy aki téged követ és Érted áldozatot hoz, annak osztályrésze nem csonka, örömtelen, szűk korlátok közé beszorított élet, hanem a százannyi és az örök élet – s e kettő valójában egy. Add kegyelmedet, hogy lelki életünk ne csupán mindennapjaink egy vékony szelete legyen, ahol megpróbálunk istenes dolgokkal foglalkozni, s magunkat a legkedvezőbb színben feltüntetni Előtted, hanem egészséges keresztény életet éljünk, melynek valamennyi területét, felszíni és mélyrétegeit egyaránt átjárja a pünkösdi Lélek.

A Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja

ApCsel 1,12-14

Ekkor visszatértek Jeruzsálembe a hegyről, amelyet Olajfák hegyének hívnak, s amely Jeruzsálem mellett egy szombatnapi járásra van. Amikor beértek, felmentek a felső terembe, ahol időzni szoktak: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, és Simon, a buzgó, végül Júdás, Jakab testvére. Ezek mindnyájan állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartottak az imádkozásban az asszonyokkal, valamint Máriával, Jézus anyjával és rokonaival együtt.

Jn 19, 25-27

Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna. Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: »Asszony, íme, a te fiad!« Azután azt mondta a tanítványnak: »Íme, a te anyád!« És attól az órától magához vette őt a tanítvány.

Mária életét hármas Pünkösd foglalja keretbe, melynek során egyre hatalmasabb méretekben tölti be őt a Szentlélek. Első Pünkösdje, Lélek-kiáradása nem más, mint szeplőtelen fogantatása. Test szerint ugyan ő is Ádám ivadéka, de Isten, mivel szent Fia édesanyjául rendelte, léte első pillanatában belehelyezte a megváltás erőterébe. Nem kellett megkeresztelkednie, a Szentlélek már fogantatásakor betöltötte, és kegyelemmel teljessé tette. Második Pünkösdje csodálatos, szűzi foganása, amikor a Szentlélek erejéből méhébe fogadta Isten egyszülött Fiát. Harmadik Pünkösdje pedig akkor következett el, amikor Jézus mennybemenetele után együtt imádkozott az apostolokkal, s Krisztussal való egyedülálló kapcsolata, mely a Szentlélekben állt fenn, rájuk is kiáradt, s rajtuk keresztül mindazokra, akik hisznek Jézus Krisztusban és megkeresztelkednek.

A Szeplőtelen Szűz és János apostol, a szeretett tanítvány azok, akik mindenki másnál közelebb voltak Jézushoz ezen a földön. Mária karjában tarthatta és magához szoríthatta a Magasságbeli örök Fiát, János pedig hallgathatta az Üdvözítő istenemberi szívének dobogását az utolsó vacsorán. És együtt álltak a kereszt alatt, s hallották Jézus végrendeletét, melyben Jézus a szeretett tanítvány személyében az összes tanítványt és minden embert Mária gondjaira bízott. Mert bár fizikai értelemben a tanítvány fogadta a házába Máriát, valójában a Szent Szűz fogadta be János apostolt hitének csodálatos, Istenre hangolt, ártatlan és tiszta világába, mely egyedül volt Isten tetteihez méltó hit a földön. Így jött létre Mária és a tanítványok között az a szövetség, mely nem a testen és a véren alapszik, hanem a hit és a Lélek által az ő Titokzatos Testében áll fenn.

Urunk, Jézus Krisztus, hálát adunk Neked azért, hogy Szűz Máriát a mi Édesanyánkul is rendelted, hiszen ő nemcsak emberi, fizikai testedet foganta a Szentlélektől és hozta világra, hanem hitében hordozta, Pünkösd napján pedig mintegy világra szülte Titokzatos Testedet, az Egyházat is. Kérjük, add kegyelmedet, hogy Szűz Mária példájára és közbenjárására eleven legyen bennünk a Szentlélek jelenléte, s mind jobban megtapasztaljuk az Egyház máriás, anyai valóságát.