2021. február 28., vasárnap
Nagyböjt 2. vasárnapja
2021. február 27., szombat
Nagyböjt 1. hete
2021. február 26., péntek
Nagyböjt 1. hete
2021. február 25., csütörtök
Nagyböjt 1. hete
2021. február 24., szerda
Szent Mátyás apostol
2021. február 23., kedd
Nagyböjt 1. hete
2021. február 22., hétfő
Szent Péter apostol székfoglalása
2021. február 21., vasárnap
Nagyböjt 1. vasárnapja
2021. február 20., szombat
Nagyböjti idő
Iz 58,9b-14
Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: „Íme, itt vagyok!” Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet, ha lelkedet adod az éhezőért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény. Az Úr vezet majd téged szüntelen, kopár vidéken is jóllakatja lelkedet, és csontjaidat megerősíti; olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, melynek nem apad el vize. Felépítik majd a tőled származók az ősi romokat, a régi nemzedékek alapjait megerősíted; a rések befalazójának neveznek majd téged, aki helyreállítod az utakat, hogy lakjanak ott. Ha visszatartod lábadat szombaton, hogy ne járj kedvteléseid után szent napomon, a szombatot gyönyörűségnek nevezed, s az Úr szent napját dicsőségesnek, és megdicsőíted azzal, hogy nem jársz a magad útjain, nem keresed kedvtelésedet, és nem folytatsz szóbeszédet: akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, felviszlek a föld magaslataira, és táplállak téged atyádnak, Jákobnak örökrészével. Bizony, az Úr szája szólt.
Lk 5,27-32
Ezek után kiment, és látott egy Lévi nevű vámost a vámnál ülni. Megszólította őt: „Kövess engem!” Erre az otthagyott mindent, fölkelt és követte őt. Lévi ezután nagy lakomát készített neki a házában. Nagy sereg vámos és még sokan mások is ültek velük az asztalnál. A farizeusok és az írástudók felháborodva megkérdezték a tanítványait: „Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra.”
Sokszor
tapasztaljuk azt és panaszkodunk, hogy Isten nem hallgatja meg kérésünket,
imádságunkat, kétségbeesett kiáltásunkat. Pedig lehet, hogy csak arról van szó,
hogy ő szent Fia által megszólított: „Kövess engem!”, mi pedig hallatlanra
vettük, és a helyünkön maradtunk. Hiába várjuk hát, hogy Isten „lépjen”, előbb
nekünk kell megtennünk a soron következő lépést: Krisztus nyomába szegődnünk.
Ott, ahol a követésre való felszólítás visszhangtalan marad, ott elakad a
fejlődésünk is: egy helyben toporgunk mindaddig, míg rá nem szánjuk magunkat,
hogy kifogások keresése és alkudozás helyett elinduljunk oda, ahová Krisztus
hív bennünket.
Ne gondoljuk, hogy csupán életünk egyetlen
nagy eseményéről van szó. Jézus minden pillanatban elhalad mellettünk, és hív,
hogy hagyjuk ott régi életünket és kövessük őt. Aki ezeket a kisebb hívásokat
semmibe veszi, hogyan hallaná és hogyan valósíthatná meg a „nagy hívást”,
hogyan remélhetné, hogy egykori nagy döntésében Jézus mellett hűségesen ki fog
tartani? Ugyanakkor Jézus szemében senki sem reménytelen eset. Ahol mi botrányt
és züllést látunk, ott ő reménykedik, hogy szava: „Kövess engem!” nem talál
süket fülekre. És ha valaki elindul a követés útján, azt nem hagyja cserben,
hanem mindaddig mutatja előtte az utat, míg az út végére jutva célba nem ér.
Urunk, segíts bennünket, hogy hívásodat
meghallva készségesen kövessünk Téged, míg ez a követés egyre bensőbbé alakul
és bensőségesebbé válik. Add, hogy ne a külső keretekkel törődjünk, hanem ugyanazon
körülmények között vagy épp a folyamatos változásban nap mint nap megújítsuk
odaadásunkat Irántad. Add, hogy a szeretet kinyilatkoztatására adott igenjeink
ritmusában egyre mélyebbé váljék Hozzád való tartozásunk, s jelenléted mind
jobban átjárja mindennapjainkat, amíg csak be nem tölti egész életünket.
2021. február 19., péntek
Nagyböjti idő
Iz 58,1-9a
Kiálts teli torokkal, ne kíméld, hanem
emeld fel hangodat, mint a harsona! Hirdesd népemnek az ő bűnét, és Jákob
házának az ő vétkét! (…) Íme, böjtöléstek napján is találtok kedvtelést, és
minden robotmunkásotokat hajszoljátok. Íme, perlekedés és civakodás között
böjtöltök, ököllel lesújtva gonoszul. Ne úgy böjtöljetek, mint ma, hogy
meghallgatást nyerjen a magasságban hangotok! Vajon ilyen a böjt, amely tetszik
nekem, az a nap, amelyen az ember sanyargatja lelkét? Hogy lehajtja fejét, mint
a káka, és zsákruhát meg hamut terít maga alá? Vajon ezt nevezed böjtnek, és az
Úr előtt kedves napnak? Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem: oldd le a jogtalan
bilincseket, oldozd meg az iga kötelékeit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat,
és minden igát törj össze! Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a bujdosó
szegényeket vidd be házadba! Ha mezítelent látsz, takard be, és testvéred elől
ne zárkózz el! Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod, és sebed gyorsan
beheged; színed előtt halad igazságod, és az Úr dicsősége zárja soraidat. Akkor
majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: „Íme, itt vagyok!” Ha
eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet.
Mt 9,14-15
Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” Jézus így felelt nekik: „Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”
A keresztény
életből nem maradhat ki a böjt. Különösen akkor van meg az ideje, amikor annak
emlékezetére készülünk, hogy a násznép köréből kiragadták a Vőlegényt: a
Nagyböjt szent negyven napjában. De böjtölésünk nem önmagában értékes, hanem
csak annyiban, amennyiben köze van Jézus Krisztushoz és az ő böjtjéhez. Csakis
miatta, az ő kedvéért, rá figyelve kell böjtölnünk, és ugyanezért kell a
böjtölést megszakítanunk. Tehát hogy böjtölésünk igazán keresztény, azaz
krisztusi böjt-e, azon mérhetjük le, hogy hasonlít-e Jézus Krisztus
böjtöléséhez, aki negyvennapos pusztai tartózkodása során megszentelte a
böjtölést.
Okában: ha Isten irántunk való szeretetének
megtapasztalása késztet rá, hogy csak vele legyünk és rá figyeljünk,
testben-lélekben ráhangolódva az ő akaratára. Céljában: ha testi, szellemi és
lelki életünket valóban meg akarjuk nyitni a Szentlélek előtt, hogy ő töltsön
el és működjék bennünk. Módjában: ha mindenekelőtt szívünket-lelkünket
méregtelenítjük, és a rejtekben, szívünk pusztaságában akarunk együtt lenni
Istennel. S végül gyümölcsében: ha az Úrral való bensőséges együttlét áldásai
kiáradnak a körülöttünk élőkre is, ha ők is megérzik, hogy nem mi, hanem maga
Isten vonzza őket általunk.
Segíts, Urunk, hogy böjtölésünk ne merüljön
ki bizonyos külsőségek megtartásában, és ne is pusztán a fogyókúra egy újabban
divatos formája legyen, hanem Irántad való hűséges szeretetünk fejeződjék ki
benne. Add kegyelmedet, hogy ne magunkra, hanem Rád figyeljünk, és kivonulva lelkünk
pusztaságába engedjük, hogy szívünkre beszéljen átöleljen bennünket Isten
szeretete. Segíts, hogy Téged szemlélve meglássuk az Atyát, helyesen lássuk
önmagunkat és testvéreinket, s észrevegyük azt is, hogyan távolíthatjuk el az
igát, melyet akarva-akaratlanul mások nyakába vetettünk.
2021. február 18., csütörtök
Nagyböjti idő
Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de
a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő
útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz.
Megsokasít és megáld téged azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz. Ha
azonban elfordul szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, más
isteneket imádsz és szolgálsz, akkor – íme, ma előre megmondom neked –
elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz
a Jordánon. Tanúul hívom ma az eget és a földet, hogy elétek tártam az életet
és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd az életet, hogy élj te is, és
utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet, engedelmeskedj szavának,
ragaszkodj hozzá – hisz tőle függ életed és napjaid hosszúsága –, hogy sokáig
lakhass azon a földön, amely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak,
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.”
Lk 9,22-25
„Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.” Azután mindenkihez szólt: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall?
Élet
és halál fogalmai Jézus szájából nem biológiai állapotunkra
vonatkoznak, hanem sokkal mélyebb valóságot jelölnek létezésünk mélyén. S amit
ő ért az élet és halál szón, arra oda kell figyelnünk, mert Isten gondolatai
valóságok, míg a mieink csak a valóságról alkotott fogalmak, halvány árnyképek,
hasonlatok. A jó egészségnek örvendő, de erkölcsileg kettősségben élő emberen
sokkal inkább a halál uralkodik, mint a szenvedését elfogadó rákos betegen. Az
élet és halál nem külső tényezők függvénye, hanem benső döntés kérdése. Az
életet választani kell, úgy, hogy ragaszkodom Istenhez és az ő törvényeihez. Ez
a mindennapok során kereszthordozásként jelenik meg, mert az élet szüntelen
áldozatot követel. Azt az életet, melyet a világ bálványoz, el kell veszíteni
ahhoz, hogy a másikat, az igazit megnyerhessük. Az illúziót fel kell adnunk,
még mielőtt szertefoszlana, hogy a valóságosba kapaszkodhassunk.
Önző énünk lázadozik az efféle apró
meghalások ellen. Szeretné fenntartani a látszatot, az önmegvalósítás,
önkifejezés ábrándját, s ezért nap mint nap meg kell küzdeni vele. Isten
azonban segít. Valahányszor engedi, hogy a magunkba vetett hitünk meginogjon, a
személyiségünket körüllengő, saját magunk alkotta mítosz szappanbuborékként
szétpukkadjon, s megmutatkozzék a mögötte lévő üresség, új és új lehetőséget
kapunk, hogy feladjuk az álvalóság őrült hajszolását, s a valódi életet és igazi
önmagunkat válasszuk. Mert csak az önmegtagadás vezethet el önmagam megtalálásához.
A külső rétegeket le kell hántani és el kell vetni, hogy eljussunk szívünk
közepébe, személyünk központjába, ahol Isten lakik bennünk.
Ne engedd, Urunk, hogy beérjük a külső
tatarozással, mely csak arra jó, hogy ideig-óráig eltakarja a belső szennyet és
rothadást. Segíts, hogy az idei Nagyböjtben legyen bátorságunk alászállni
szívünk mélységeibe, ahol valóságosan találkozhatunk Veled. Add, hogy ebből a
találkozásból gyümölcsöző kereszthordozás fakadjon számunkra, s kezdetét vegye
bennünk az új teremtés, vagyis belső
átformálódásunk a Te képedre és hasonlatosságodra.
2021. február 17., szerda
Hamvazószerda
Joel 2,12-18
„Térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással. Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és irgalmas, türelmes és nagyirgalmú, és szánakozik a bajok felett.”
2Kor 5,20 – 6,2
(…) Krisztusért kérünk tehát benneteket, engesztelődjetek ki Istennel! (…) Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét. Mert ő mondja: „A nekem tetsző időben meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítlek téged.” Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja!
Mt 6,1-6.16-18
(…) „Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy a te adományod rejtve maradjon; Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.”
A mai nappal ismét ránk köszöntött az
alkalmas, szent idő, amely arra hivatott, hogy testünket-lelkünket az élő Isten
szolgálatába fogja, az ő akaratának megismerésére és teljesítésére hangolja. A
keresztény lét koncentrátuma ez a negyven nap: a megújulásra való felhívástól a
Krisztussal együtt vállalt szenvedésen át a feltámadásig magába sűríti a
Krisztus-követés valamennyi fázisát.
Az első lépés, hogy a világból érkező, olykor egészen vakító
reflektorfények helyett Isten tekintetét keressük, aki a rejtekben is lát.
Kicsiny, nem látványos, de konkrét és magunkon mindennap számon kérhető
vállalásokat tegyünk, figyelembe véve, hogy testi-lelki adottságaink,
körülményeink folytán mások a lehetőségeink, és persze teherbíró képességünk
sem egyforma. A keresztény böjt nem testünk büntetése, sanyargatása, hanem szellemi-lelki
Istenhez fordulásunk fizikai vetülete. Testünk a böjtöléssel vesz részt az
Istenre figyelésben, és ez visszahat lelkünkre: érzékenyebbé tesz az Istentől
érkező apró jelekre, indításokra. Az imádság, böjt és irgalmasság egymásból
fakadjon, ne puszta külsőség, erőpróba, izzadságszagú erőlködés legyen, hanem
újfajta, bensőséges találkozás Istennel és testvéreinkkel.
Urunk Jézus, ha komolyan vesszük az intő szót, hogy porból
lettünk, s a porba térünk vissza, bizony egy kicsit megrendülünk. Nem könnyű
szembesülnünk azzal, hogy terveinkről,
álmainkról, mindarról, amiért nap mint nap fáradozunk, kimondatik, hogy velünk
együtt az enyészeté lesz. Add, hogy az előttünk álló negyven napban
megtanuljunk leszámolni illúzióinkkal és légvárainkkal, s elfogadjuk, hogy nem
is kell másnak lennünk, mint pornak: Isten kezében, az ő Leheletével ez a por
megtelik élettel, és abba a dicsőségbe emeltetik, mely a Te osztályrészed az
Atya jobbján.