Kiv 24,3-8
Elment tehát Mózes, és elmondta a népnek az Úr minden szavát és rendeletét. A nép egy szívvel-lélekkel felelte: ,,Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott!” Ekkor Mózes leírta az Úr minden beszédét. Majd felkelt kora reggel, oltárt épített a hegy tövében, és tizenkét emlékoszlopot állított, Izrael tizenkét törzsének megfelelően. Aztán odaküldte Izrael fiainak ifjait, hogy mutassanak be egészen elégő áldozatokat, és vágjanak az Úrnak békeáldozatul fiatal bikákat. Mózes pedig fogta a vér felét, és a medencékbe töltötte, a másik felét pedig az oltárra öntötte. Aztán fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép hallatára. Erre ők azt mondták: ,,Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott, és engedelmesek leszünk!” Ő pedig fogta a vért, és meghintette vele a népet, és így szólt: ,,Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr megkötött veletek e szavak alapján!”
Zsid 9,11-15
Krisztus azonban mint a jövendő javak főpapja jelent meg, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátoron át, nem is bakok vagy borjak vére által, hanem a saját vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha bakok és bikák vére, és az üszők elhintett hamva a tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására, mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát adta szeplőtlen áldozatul Istennek, hogy megtisztítsa lelkiismeretünket a halott tettektől, és az élő Istennek szolgáljunk! Így tehát egy új szövetség közvetítője: ő, aki halálával megszabadított az első szövetség alatt történt törvényszegésektől, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökség ígéretét.
Mk 14,12-16.22-26
A kovásztalan kenyerek első napján pedig, mikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték tőle: ,,Mit akarsz, hová menjünk előkészíteni, hogy megehesd a húsvéti vacsorát?” Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül, ezekkel a szavakkal: ,,Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester kérdezi: ,,Hol van a szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszhatom?” Mutatni fog nektek egy nagy ebédlőt készen, megterítve. Ott készítsétek el nekünk.” Tanítványai elindultak és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: ,,Vegyétek, ez az én testem.” Azután fogta a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan. Ő pedig így szólt: ,,Ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik. Bizony, mondom nektek: többé már nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom Isten országában.” Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére.
Akkor kezdünk igazán az Úr Jézus tanítványai lenni, amikor minden tettünkkel a húsvéti vacsorát készítjük elő, azaz egész életünk mintegy előkészületté válik az eucharisztikus lakomára, melynek lényege, hogy benne Krisztus szeretetének legnagyobb jelét adja. A szentmise mindenekelőtt Krisztus önfeláldozó szeretetének ünnepe, s ezért a szeretet minden igaz kifejeződése, a hitvesi szerelem, a szülői és gyermeki szeretet, de még az ellenség szeretete is a szentmisére való előkészületté lesz. A szentmise továbbá áldozat is, amely minden emberi szenvedést átváltoztat és egyesít Krisztus keresztáldozatával. A szentmise végül, ennek az áldozatnak gyümölcseként lakoma és asztalközösség Istennel, illetve egymással, amely attól kezdve, mikor a csecsemő mintegy édesanyjából élve szívja magába az anyatejet, megszentel és az utolsó vacsora erőterébe emel minden ünnepi és hétköznapi közös étkezést. Azáltal pedig, hogy a kenyér és a bor, a kehely és a tálca, az asztalterítő, a gyertyák mind-mind az emberi munka terméke, gyümölcse is, a mindennapi munka is a szentmisére való előkészületté válik.
Ezért az úrnapi körmenetnek, amikor énekszóval kísérjük végig az Oltáriszentségben jelen lévő Urat a város utcáin, súlyos teológiai mondanivalója van, mert a csip-csup ügyekben nyüzsgő vagy éppen közömbösen bámészkodó várost az eucharisztikus Krisztussal szembesíti. Van-e élesebb kontraszt annál, mint amit a test kívánságától és a szemek kívánságától uralt vásári bazárok és a Legszentebbet kísérők ünnepi vonulása között tapasztalunk? De a körmenet nemcsak szembesít, emlékeztet, hanem a teremtő isteni jelenlét erőterébe is emeli az embert, visszahelyezve őt eredeti vonatkoztatási rendszerébe, ahonnan kiszakadt. Hiszen a körmenettel azt is kifejezzük, hogy Istentől jöttünk, vele járjuk életünk útját, s hozzá is térünk vissza.
A kenyér és bor színe alatt jelen lévő Úr Jézus Krisztus, add nekünk kegyelmedet, hogy az erkölcsi elveken és keresztény értékeken túl szüntelenül élő kapcsolatban legyünk Veled, Belőled éljünk, s testestül-lelkestül a húsvéti vacsora előkészítésén munkálkodjunk – önmagunkban, környezetünkben, az Egyházban. Add, hogy mindenünket, amink van: munkánkat, jó törekvéseinket, sőt még szégyellnivaló gyarlóságainkat és bűneinket is a Te kezedbe adjuk, mert Te mindezt csodálatos módon átváltoztatod, egész életünket belemerítve a Te isteni életed örökkévaló dicsőségébe.