2022. augusztus 8., hétfő

Évközi 19. hét

Ez 1,2-5.24-28c

A hónap ötödik napján, Joachin király száműzetésének ötödik esztendejében ezt a szózatot intézte az Úr Ezekiel paphoz, Búzi fiához, a káldeaiak földjén, a Kebár folyó mellett, mert ott terjesztette fölé az Úr a kezét. Ez volt a látomásom: Íme, forgószél jött észak felől és nagy felhő, lobogó tűz és körülötte fényesség, és belőle, tudniillik a tűz belsejéből, olyasvalami tűnt elő, mint a fénylő érc. Abban pedig olyasmi volt, mint négy élőlény. Alakjuk ilyen volt: emberhez hasonlítottak; A szárnyuk suhogását olyannak hallottam, mint a nagy vizek zúgását, mint a fölséges Isten szózatát; amikor jártak, hangjuk olyan volt, mint a sokaságé, mint a tábor zaja; amikor pedig álltak, leeresztették a szárnyukat. Mert valahányszor szózat hangzott az égboltozat fölött, amely fejük felett volt, megálltak, és lebocsátották szárnyukat. Az égboltozat fölött pedig, amely fejük felett volt, olyasmi látszott, mint a zafírkő, királyi székhez hasonló; s a királyi székhez hasonló dolog fölött fenn emberi alakhoz hasonló valami látszott. Ebben köröskörül olyasvalamit láttam, mint a fénylő érc, olyasmit, mint a tűz; derekától felfelé pedig és derekától lefelé köröskörül olyan valamit láttam, mint a fénylő tűz, olyasmit, mint a szivárvány, amikor esős napon a felhőben feltűnik. Ilyennek látszott a fényesség köröskörül. Így láttam az Úr dicsőségének jelenését. Én, amikor ezt láttam, arcra borultam. Ekkor egy beszélőnek szavát hallottam.

Mt 17,22-27

(...) Mire hazaért, Jézus megelőzte őt és azt mondta neki: „Mit gondolsz, Simon, a föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól, vagy az idegenektől?” Ő azt felelte: „Az idegenektől.” Jézus erre így szólt: „Akkor tehát a fiak mentesek. De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd ki a horgot, és fogd ki az elsőként kapó halat. Nyisd ki a száját, s találni fogsz benne egy sztatért. Fogd azt, és add oda nekik értem és érted.”


Ezekiel nem trónt lát, mely az emberi hatalom legfőbb szimbóluma, hanem trónszerű dolgot, mert Isten hatalma nem azonos az ember által elképzelt hatalommal. Nem is embert lát, hanem emberhez hasonló lényt, mert Isten nem valami, hanem valaki, de nem teremtett személy, nem angyal és nem ember. Ezekiel után már nem szabadna a világot azonosítani Istennel, s hatalmát nem szabadna személytelen valaminek tartani. Ám azt se felejtsük el, hogy Istent soha senki sem látta, „csak az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki”.

Hogy ez a látomás nemcsak hiteles, hanem valóban a leglényegesebbeket közli Istenről, igazolódott az idők teljességében, amikor Isten emberré lett. Az apostolok húsvéti találkozásai a dicsőségben megjelenő Feltámadottal az idők teljességének feltárulása. Míg azonban Ezekiel egy szinte felfoghatatlan s csak gyarló hasonlatokkal közölhető látomással a szívében indul prófétai feladatának teljesítésére, az apostolok és bennük mi mind fedetlen fővel szemléljük Isten dicsőségét, s az Ezekiel látomásában adott kinyilatkoztatás teljességét birtokolva foghatunk hozzá küldetésünk teljesítéséhez. Látjuk-e magunk előtt lelkünk szemével a keresztre feszített és feltámadott Úr Jézus Krisztust? Lehet az evangélium követelményei szerint élni e szívbéli látomás nélkül?

Urunk, Jézus Krisztus, dicsőség Királya, akiben az istenség egész teljessége lakozik, áraszd ki ránk világosságodat és a Szentlélek tüzét, hogy a Te örök, isteni életedből részesedve betöltsük a ránk bízott küldetést, és egész életünkkel tanúskodjunk arról, hogy Hozzád tartozunk.