2022. augusztus 4., csütörtök

Évközi 18. hét

Jer 31,31-34

Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor megfogtam kezüket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről; azt a szövetségemet ők bontották fel, pedig én voltam az Uruk – mondja az Úr. – Hanem ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok után a napok után – mondja az Úr –: törvényemet a bensejükbe adom és a szívükre írom. Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. Nem fogja többé így tanítani egyik a másikat, senki a testvérét: ,,Ismerjétek meg az Urat!” Mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig – mondja az Úr – mivel megbocsátom bűnüket, és vétkükre nem emlékezem többé.

Mt 16,13-23

Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ők ezt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.” Erre megkérdezte őket: „És ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus azt felelte neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.” Ezután meghagyta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el, hogy ő a Messiás. (…)


Már az ember megteremtése is egyfajta szövetségkötés, hiszen Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Következésképpen a bűn pedig mindig szövetségszegés, felrúgása annak az ártatlan és tiszta kapcsolatnak, amely a Teremtő és teremtménye, a szerető és szeretett között eredetileg fennállt. Ezért volt szükség új és új szövetségekre – nem Isten, hanem az ember részéről –, s ezek sorozata alkotja az Ószövetséget. Itt és most azonban arról beszél az Úr, hogy Jeremiás által olyan szövetséget köt, amely „új”, vagyis az előzőekhez képest valamiben lényegesen más, mert ez a szövetség az ember oldaláról is tökéletesen meg lesz tartva. Ez az a pont, ahol le kellene térdelnünk, mint Gyümölcsoltó Boldogasszony és Karácsony ünnepén Jézus Krisztus születésének kimondásakor, mert az értünk emberré lett Isten Fia az, aki az Atyával való szövetséget soha meg nem szegi.

Jézus majd az utolsó vacsorán veszi ajkára Jeremiás szavait, hogy tudtára adja apostolainak, hogy bűneikkel együtt eleve belül maradnak a szövetségen, mert ő, aki vérével lemosta bűneiket, velük marad a Szentlélekben: „Törvényemet a bensejükbe adom, és a szívükre írom.” Pünkösd óta nyilvánvaló, hogy Isten igazi „törvénye” nem a Tízparancsolat, hanem az ő belső, szentháromságos élete, amelyben a Szentlélek árad az Atyától a Fiúig, és viszont. Jézus istenségében egylényegű az Atyával, emberségében pedig egylényegű velünk. Ha mi hiszünk ebben, és bűneinket megvallva megtérünk hozzá, akkor ő részt ad nekünk isteni természetéből, beiktat bennünket örök istenfiúságának misztériumos valóságába.

Köszönjük Neked, Úr Jézus, hogy a szent keresztség által az új és örök szövetség tagjai vagyunk, s ezt vétkeink, bűneink, botlásaink sem törhetik meg. Óvj meg, kérünk, kegyelmeddel attól, hogy hűtlenül megtagadjunk Téged, s erőnek erejével kitépjük magunkat ebből a szövetségből, és segíts, hogy a gyakori, töredelmes lélekkel végzett szentgyónás, a rendszeres szentáldozás, a Szentírás figyelmes olvasása és a szívbéli elmélkedés által hűségesek maradjunk Hozzád.