2022. július 20., szerda

Évközi 16. hét

Jer 1,1.4-10

Jeremiásnak, Helkija fiának az igéi, aki az Anatótban, Benjamin földjén élő papok közül való volt. Így hangzott az Úr igéje hozzám: ,,Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek; prófétául rendeltelek a nemzetek számára.’’ Erre így szóltam: ,,Jaj, Uram, Isten! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen gyermek vagyok!’’ De ezt mondta nekem az Úr: ,,Ne mondd azt: ,,Gyermek vagyok'', hanem menj el, ahová csak küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok neked! Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megmentselek!’’ -- mondta az Úr. Majd kinyújtotta kezét az Úr, hozzáérintette a számhoz, és így szólt hozzám az Úr: ,,Íme, szádba adtam igéimet! Nézd, a mai napon a nemzetek és a királyságok fölé rendeltelek, hogy gyomlálj és irts, hogy pusztíts és rombolj, hogy építs és ültess!’’

Mt 13,1-9

Azon a napon Jézus kiment a házból és leült a tenger mellett. Nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Beszállt egy bárkába, leült, az egész tömeg pedig a parton állt. Sok mindent elmondott nekik példabeszédekben: ,,Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették. Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak. Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket. Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!’’


Nem az az igazi küldetésünk, amit magunk választottunk, s amit adottságainkhoz, hajlamainkhoz illőnek találunk, hanem amit Isten bíz ránk, még ha úgy tűnik is, hogy meghaladja erőinket és képességeinket. Nem lehet kifogás, hogy még fiatalok, tapasztalatlanok vagyunk. Nem önmagában az idő érlel meg az Istentől ránk bízott küldetés teljesítésére, nem is a tanulmányok és a gyakorlat, hanem mindenekelőtt az, hogy megértjük és elfogadjuk az Úr ígéretét: „Ne félj, mert én veled vagyok, hogy megmentselek!” Hiszen az tette ezt az ígéretet, aki megalkotott minket anyánk méhében, s már azelőtt, egy örökkévalóságon át ismert, szeretett és kiválasztott, hogy megszenteljen, vagyis isteni életéből adjon részt nekünk. Ő az, aki ezt mondja magáról: „Én vagyok, aki vagyok”, tehát nem csupán a minden más létezés alapját adó, további okot nem feltételező lét maga, hanem öntudatos, személyes létezés, amelyből egyedül nyer magyarázatot a mi személyes voltunk is. Ezen a szinten nem az számít tehát, hogy mik vagyunk: férfiak vagy nők, jó képességűek vagy kevésbé tehetségesek, idősek vagy fiatalok, hanem az, hogy létezésünk gyökerében a teremtő Isten után kiált.

Prófétai küldetésünk emberségünk e legmélyebb titkából ered. Ezért ha tanúságtételünk nem ebből a mélységből fakad, önkéntelenül is meghamisítjuk Istennek Jézus Krisztusban adott üzenetét, s menthetetlenül kudarcot vallunk. Mert nem elég szavakkal, életünkkel is hirdetnünk kell az evangéliumot, ehhez a tanúságtételhez azonban elengedhetetlen létezésünk legmélyebb titkainak elragadtatott szemlélése, melynek során Teremtőnk egész lényünket megfürdeti a létezés kristálytiszta patakjában.

Urunk Jézus, olyan jó Veled elmerülni saját létezésünk titkának szemlélésében! Hiszen az a mindennapi csoda, melyet azzal az egyszerű szóval fejezünk ki, hogy „vagyok”, olyan valóság, melynek gyökerei az isteni ígéretek világába nyúlnak. Segíts, kérünk, kegyelmeddel, hogy mindezek után ne maradjunk tétlenek és ne váljunk saját önmegvalósításunk foglyaivá, hanem szavadra készek legyünk bátran elindulni oda, ahová küldesz bennünket, hiszen Veled erősek, tiszták és legyőzhetetlenek leszünk.