2021. június 20., vasárnap

Évközi 12. vasárnap

Jób 38,1.8-11

És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből, és ezt mondta: Ki zárta el a tengert kapukkal, mikor kitört, s az anyaméhből előjött, amikor felhővel ruháztam, ködből pólyát adtam neki és körülvettem határaimmal, zárt és kapukat adtam neki, és mondtam: Idáig jössz és nem mégy tovább! Itt törjék meg hullámaid gőgje!

2Kor 5,14-17

Krisztus szeretete sürget minket. Azt gondoljuk ugyanis, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Mi tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint. És ha Krisztust test szerint ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek.

Mk 4,35-41

Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: ,,Menjünk át a túlsó partra!” Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltteték: ,,Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?” Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: ,,Csendesedj és némulj el!” Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: ,,Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?” Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: ,,Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?”


Amikor a mi kis világunkban, emberi kapcsolataink, munkánk, egészségünk, anyagi helyzetünk terén vihar támad, minden hullámozni kezd és elnyeléssel fenyeget, ne feledjük, hogy Jézus velünk van, ott alszik lelkünk csónakjában, szeret minket, csak ki akarja próbálni, mennyire bízunk meg benne. Ő azt akarja, hogy a legnagyobb megpróbáltatások közepette is vele legyünk, az ő nyugalmában. Ezt azonban csak a végtelen, szenvedélyes bizalom által érhetjük el.

Az apostolok előbb a vihar miatt estek pánikba, most Jézus isteni hatalma tölti el őket rettegéssel. Üdvös ez a félelem, mert eddig csak emberi módon ismerték Krisztust, mostantól azonban megtapasztalták isteni erejét. Nekünk is jót tenne, ha megpillantva Jézus istenségének titkát, elfogna bennünket ez a fajta félelem, amelyből egészen új módon bontakozik elő a teremtő Isten szeretete teremtménye iránt. Erre a szeretetre nem csupán egy-egy vallási megmozdulást, lelkes kísérletet lehet rábízni, hanem üdvösségünket, halálunkat és feltámadásunkat is.

Urunk, Jézus Krisztus, akinek még a szél és a tenger is engedelmeskedik, taníts meg minket arra az üdvös félelemre, mely nem akadálya, hanem szükséges feltétele és eszköze a Benned való szenvedélyes bizalomnak. Óvj meg attól a fajta bizalmaskodástól, mely figyelmen kívül hagyja isteni természetedet, s csupán evilági szinten tart kapcsolatot Veled. Légy velünk a megpróbáltatások, a lelki viharok idején, s add, hogy isteni hatalmadat megtapasztalva még jobban megerősödjünk a hitben és az Irántad való odaadásban.