Iz 58,1-9a
Kiálts teli torokkal, ne kíméld, hanem
emeld fel hangodat, mint a harsona! Hirdesd népemnek az ő bűnét, és Jákob
házának az ő vétkét! (…) Íme, böjtöléstek napján is találtok kedvtelést, és
minden robotmunkásotokat hajszoljátok. Íme, perlekedés és civakodás között
böjtöltök, ököllel lesújtva gonoszul. Ne úgy böjtöljetek, mint ma, hogy
meghallgatást nyerjen a magasságban hangotok! Vajon ilyen a böjt, amely tetszik
nekem, az a nap, amelyen az ember sanyargatja lelkét? Hogy lehajtja fejét, mint
a káka, és zsákruhát meg hamut terít maga alá? Vajon ezt nevezed böjtnek, és az
Úr előtt kedves napnak? Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem: oldd le a jogtalan
bilincseket, oldozd meg az iga kötelékeit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat,
és minden igát törj össze! Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a bujdosó
szegényeket vidd be házadba! Ha mezítelent látsz, takard be, és testvéred elől
ne zárkózz el! Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod, és sebed gyorsan
beheged; színed előtt halad igazságod, és az Úr dicsősége zárja soraidat. Akkor
majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: „Íme, itt vagyok!” Ha
eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet.
Mt 9,14-15
Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” Jézus így felelt nekik: „Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”
A keresztény
életből nem maradhat ki a böjt. Különösen akkor van meg az ideje, amikor annak
emlékezetére készülünk, hogy a násznép köréből kiragadták a Vőlegényt: a
Nagyböjt szent negyven napjában. De böjtölésünk nem önmagában értékes, hanem
csak annyiban, amennyiben köze van Jézus Krisztushoz és az ő böjtjéhez. Csakis
miatta, az ő kedvéért, rá figyelve kell böjtölnünk, és ugyanezért kell a
böjtölést megszakítanunk. Tehát hogy böjtölésünk igazán keresztény, azaz
krisztusi böjt-e, azon mérhetjük le, hogy hasonlít-e Jézus Krisztus
böjtöléséhez, aki negyvennapos pusztai tartózkodása során megszentelte a
böjtölést.
Okában: ha Isten irántunk való szeretetének
megtapasztalása késztet rá, hogy csak vele legyünk és rá figyeljünk,
testben-lélekben ráhangolódva az ő akaratára. Céljában: ha testi, szellemi és
lelki életünket valóban meg akarjuk nyitni a Szentlélek előtt, hogy ő töltsön
el és működjék bennünk. Módjában: ha mindenekelőtt szívünket-lelkünket
méregtelenítjük, és a rejtekben, szívünk pusztaságában akarunk együtt lenni
Istennel. S végül gyümölcsében: ha az Úrral való bensőséges együttlét áldásai
kiáradnak a körülöttünk élőkre is, ha ők is megérzik, hogy nem mi, hanem maga
Isten vonzza őket általunk.
Segíts, Urunk, hogy böjtölésünk ne merüljön
ki bizonyos külsőségek megtartásában, és ne is pusztán a fogyókúra egy újabban
divatos formája legyen, hanem Irántad való hűséges szeretetünk fejeződjék ki
benne. Add kegyelmedet, hogy ne magunkra, hanem Rád figyeljünk, és kivonulva lelkünk
pusztaságába engedjük, hogy szívünkre beszéljen átöleljen bennünket Isten
szeretete. Segíts, hogy Téged szemlélve meglássuk az Atyát, helyesen lássuk
önmagunkat és testvéreinket, s észrevegyük azt is, hogyan távolíthatjuk el az
igát, melyet akarva-akaratlanul mások nyakába vetettünk.