2019. február 3., vasárnap

Évközi 4. vasárnap

Jer 1,4-5.17-19

Így hangzott az Úr igéje hozzám: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek; prófétául rendeltelek a nemzetek számára. Te azért övezd fel derekadat, kelj föl, és mondd el nekik mindazt, amit én parancsolok neked! (…) Harcolnak majd ellened, de nem bírnak veled; mert én veled vagyok – mondja az Úr –, hogy megmentselek téged.”

1Kor 12,31 – 13,13

(…) A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszra, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik. Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk; amikor pedig eljön majd a tökéletes, a töredékes véget fog érni. Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek; amikor pedig férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek gyermekhez valók. Most ugyanis tükör által, homályban látunk, akkor pedig majd színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet.

Lk 4,21-30

Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.” Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kedves szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. (…)


Jézus Krisztusnak két természete van: isteni és emberi; kétféle tudása, akarata, de csak egyetlen szeretete, mert a személy az, aki szeret. Mivel pedig Krisztus a Szentháromság második isteni személye, szeretete sem lehet valami, hanem csak valaki, aki isteni és örök: a Szentlélek. Amikor tehát Jézus szeret, a Szentlelket adja. Egész földi élete, kereszthalála és feltámadása arra irányul, hogy a benne hívőknek megadja a Szentlelket, így emelve be őket saját isteni természetébe, istenfiúságának valóságába.

A karizmák Istentől mások javára kapott rendkívüli képességek, a szeretet viszont Isten legbenső életéből való részesedés. A megkeresztelt és megbérmált hívő keresztény – bár evilág korlátait át nem lépheti – meghívást kap a Szentháromság közösségébe. A hitben tükör által, homályosan ugyan, de látja Isten misztériumát, reményével meg is kapaszkodik benne, szeretete pedig a bűnös önzéstől megtisztulva képes krisztusi méretekre tágulni, Szentlelket árasztó szeretetté alakulni.

Urunk Jézus, a Szeretethimnusz, amelyet a mai Szentleckében olvastunk, soha meg nem születhetett volna, ha Szent Pál nem találkozik Veled, a megfeszített és megdicsőült Úrral. Hiszen amit olvasunk, nem elvont tulajdonságok felsorolása, hanem a Te szellemi portréd, aki szeretetből életedet adtad értünk. Éleszd fel bennünk Szentlelkedet, a szívünkbe adott isteni szeretetet, hogy minden olcsó és hamis utánzatot elutasítva megtanuljunk úgy szeretni Téged és Általad minden testvérünket, hogy már itt a földön megízlelhessünk valamit a színelátás és az örök boldogság valóságából.