2019. február 7., csütörtök

Évközi 4. hét

Zsid 12,18-19.21-24

Ti ugyanis nem érinthető hegyhez járultatok, nem lángoló tűzhöz és forgószélhez, sötétséghez és fergeteghez, harsonazengéshez és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, azért esedeztek, hogy ne szóljon hozzájuk az ige, s a látvány is olyan rettenetes volt, hogy Mózes így szólt: ,,Megrémültem és reszketek.” Ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sok ezernyi angyal seregéhez, az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely hangosabban kiált, mint Ábelé.

Mk 6,6-13

És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított. Közben magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben. Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe. Azt mondta nekik: ,,Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan. Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.” Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot. Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.


Izrael népét mélységesen, idegrendszerébe és sejtjeibe ivódva meghatározta az az istenélmény, amelyben része volt Mózessel a szent hegyen. Ezt az alapvető vallási tapasztalatot, a fönséges és rémületet keltő találkozást a mindenható Istennel a szent nép tagjai szívük mélyén őrizték, s apáról fiúra hagyományozták. Isten végső önkinyilatkoztatása azonban nem félelmetes és rettegést keltő, mert ő nem félelemben akarja tartani az embert, akit saját képére és hasonlatosságára alkotott. Az isteni mindenhatóság, a végtelen fölség kinyilatkoztatása a Golgota hegyén álló keresztfa, melyen a vérző Krisztus haldoklik. Itt mutatja meg Isten, hogy ő mindenhatóságán, bölcsességén és minden tökéletességén túl maga a szeretet. Olyan hatalom, amellyel nem mérkőzhet az emberi kevélység.

Mi ehhez a szent hegyhez járultunk: a mennyei Jeruzsálemhez, ahol a középpontban Krisztus keresztje áll; az angyalok ezreihez és a szentek megszámlálhatatlan seregéhez, ahhoz az ünneplő közösséghez, mely a Szeretet-Isten győzelmét ünnepli szüntelen. Ebből fakad az Egyház missziója is, mely nem lehet más, mint az Úr halálának hirdetése a feltámadás erőterében, amíg Krisztus el nem jön újra az idők végén.

Urunk Jézus, lélekben nap mint nap felmegyünk Sion hegyére, s minden szentmisén, minden imádságunkban és szívből jövő fohászunkban odajárulunk Hozzád, az új szövetség közvetítőjéhez, aki ránk hulló véred által megtisztítottál minket minden bűnünktől. Köszönjük, hogy küldetést bízol ránk, és hatalmat adsz nekünk a gonosz felett, köszönjük az angyalok ezreinek segítségét, köszönjük a szentek seregének tanúságtételét és közbenjárását értünk. Add kegyelmedet, hogy mindig egységben maradjunk Veled, a Fővel, és eleven kapcsolatban legyünk Titokzatos Testeddel, az Egyházzal: az apostolokkal és vértanúkkal, a hitvallókkal, szent férfiakkal és asszonyokkal, szüzekkel és özvegyekkel, s így tegyünk mi is tanúságot szavunkkal és életünkkel az Isten országáról, mely nem más, mint a Te jelenléted bennünk és közöttünk.