2018. május 31., csütörtök

Évközi 8. hét

1Pét 2,2-5.9-12

Mint a most született kisdedek, hamisítatlan szellemi tej után vágyakozzatok, hogy általa növekedjetek az üdvösségre, miután megízleltétek, milyen édes az Úr. Járuljatok hozzá, mint élő kőhöz, akit az emberek elvetettek ugyan, de Isten kiválasztott és megtisztelt. Ti is, mint élő kövek, épüljetek fel rajta lelki házzá, szent papsággá lelki áldozatok bemutatására, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak erényeit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára, akik egykor „nem nép” voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik számára azelőtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek. Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és zarándokokat, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tanúsítsatok jó magatartást a pogányok között, hogy éppen abban, amiben mint gonosztevőket megrágalmaznak, a jócselekedetek láttán, dicsőítsék Istent a látogatás napján.

Mk 10,46-52

Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett. Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: „Bízzál! Kelj föl, hív téged!” Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá. Jézus megszólította és megkérdezte: „Mit akarsz, mit cselekedjek neked?” A vak azt felelte neki: „Mester! Hogy lássak!” Jézus erre azt mondta neki: „Menj, a hited meggyógyított téged.” Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.


Aki azt állítja, hogy a kereszténység vágyaink elfojtását követeli, súlyosan elferdíti az igazságot. Épp ellenkezőleg: arra szólít fel, hogy félrevezetett vagy rég elaltatott vágyainkat keltsük fel újra, kívánkozzunk az örökké megmaradó javak után, s ne elégedjünk meg a kézzelfoghatóval, az azonnal elérhetővel, a felszínessel. Szent Péter apostol látta és megtapasztalta, hogy Jézus közelében hatalmas erővel törnek fel az elfojtott, végtelenbe tartó vágyak, melyek talán éppen azért szorultak le a tudatalatti világba s temetődtek be evilág kacatjaival, mert az emberek elhitték azt a sátáni sugalmazást, hogy a végtelen Isten elérhetetlen, és feléje törekedni reménytelen vállalkozás. Nem elnyomni kell tehát a bennünk feszülő vágyakat, hanem felszabadítani és eredeti céljukra, a mennyeiekre irányítani.

Persze ehhez szükséges az is, hogy tartózkodjunk a testi vágyaktól, mert a Krisztustól kapott új élet nem ötvözhető a régivel. Szakítani a régi, énközpontú élettel, amely megmérgezné a hamisítatlan tejet, a tiszta tanítást, s aláásná krisztusi életünk épületét. Hiszen saját erőnkből csak emberhez méltatlan ólat, lakhatatlanul sivár paneldzsungelt, esetleg ingatag bábeli tornyot építhetünk, a Jézus Krisztusra mint szegletkőre épített templomunk viszont a földön van ugyan, de tornyai az égbe nyúlnak.

Urunk, Jézus Krisztus, szítsd fel, kérünk, lelkünkben a vágyakozást a szellemi, hamisítatlan tej, a kinyilatkoztatás Általad megkapott teljessége után, mely az istengyermeki élet fenntartásához szükséges valamennyi alapvető tápanyagot magába sűríti. Kegyelmed legyen segítségünkre, hogy Rád mint alapra építsük életünk minden döntését, s így lehessünk testvéreink számára az örök élet hordozói, közvetítői.